A CAPA-NAGYDÍJ 2015 ÖSZTÖNDÍJAINAK NYERTESEI

A Capa-nagydíj zsűrije Kudász Gábor Arionnak Az emberi lépték, Sopronyi Gyulának Kilencven perc, valamint Stiller Ákosnak Roma Biblia című pályaműveikért ítélte oda a fejenként 500 000 forintos támogatással járó ösztöndíjat.

A Capa Központ a magyar fotográfia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotók munkájának elismeréseképpen 2014 októberében alapította meg a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat, melyről a magyar és nemzetközi szakemberekből álló zsűri két lépcsőben dönt. A három ösztöndíjas közül választja majd ki a zsűri 2015 októberében a nagydíjas alkotót, aki további 3,5 millió forintot vehet majd át.

CAPA-NAGYDÍJ 2015 ÖSZTÖNDÍJASOK

AZ EMBERI LÉPTÉK

Kudász Gábor Arion

Kudász Gábor Arion HUMAN SCALE Az emberi lépték - részletes munkaterv Az emberi lépték mint téma közel egy éve, 2014 tavasza óta foglalkoztat. A kiinduló kérdésfelvetésben a léptékek dinamikus sorozatában az emberi tartomány meghatározását tűztem ki célul. Könnyen kijelenthető, hogy ez vagy az a dolog emberi vagy épp ellenkezőleg azon túli léptékű, ugyanakkor problémás e tartomány térbeli, időbeli vagy erkölcsi határainak kijelölése. A problémát nyilván az okozza, hogy az utóbbi évszázadok folyamataiból következő tudományos, technikai és társadalmi változások kihívások sora elé állítják az embert, amelyek rendre saját határainak átlépésére, egészen pontosan e határok kiterjesztésére kényszerítik. Tehát az emberi lépték távolról sem stabil mértékrendszer, hanem viszonylagos és dinaikusan változó. Kutatásomat egy nagyon konkrét elrugaszkodási ponthoz, mégpedig egy fotogén tárgyhoz akarom kötni, olyasmihez ami a civilizáció kezdete óta – fogalmazzunk így – kéznél van. A téglát nem gyakorlati alkalmazása alapján választottam, inkább arányai, súlya és métere miatt. Egyrészt ezek visszavezethetők az emberi test adottságaira, másrészt a tégla funkciója és keletkezése révén segít a fent említett kérdéskört értelmezni. A tégla épp meglepő egyszerűsége és banalitása miatt bizonyult ideális jelképnek. 2014-ben egy nagyvállalat segítségével több kelet-európai téglagyárat meglátogattam, ahol az automatizált ipari termelés és e termelésben résztvevő emberi lélek viszonyával kezdtem el foglalkozni. Munkásokkal folytatott beszélgetések alapján, gyakran a közreműködésükkel terveztem meg és készítettem el képeket. A képzelőerőm próbájának bizonyult a felismerés, hogy egy nyolc órás műszakban egyetlen ember keze alatt 12-18.000 darab tégla születik, azaz minden harmadik órában egy-egy családi ház anyagszükséglete. Kísérletem arra irányult, hogy a munka tárgyával a tevékeny ember közvetlen kapcsolatát feltárjam, helyreállítsam és világosan értelmezzem. 2015-ben a következő terveim vannak: A) Elsősorban be kell fejeznem a téglagyárakban és a munkásokkal megkezdett munkát. Hiányoznak még többszereplős jelenetek, illetve olyan összetett előkészítést és építést igénylő képek, amiket tavaly nem tudtam elkészíteni. Három gyárba fogok visszatérni, Balatonszentgyörgyre, Solymárra és Békéscsabára. Ezeken a helyszíneken a nyári hónapokban tudok hatékonyan dolgozni, ekkor üzemelnek a kemencék és ekkor pörgetik az építkezések a termelést. B) Eredeti elképzelésemben szerepelt egy gyűjtés jellegű munka is, amihez még nem kezdtem hozzá. Az úgynevezett gyűjtés hivatott a „téglás” képeket bonyolultabb és szövevényesebb összefüggésrendszerbe helyezni. Online, könyvtári és múzeumi képanyagok és tárgyak dokumentációját, kisajátítását, átértelmezését használnám fel azzal a céllal, hogy az emberi léptékről és különösen annak torzulásairól egy tágan értelmezhető, speciális vizualitású anyag jöjjön létre, mintegy ellenpontjaiként az elsőnek. Ehhez a munkához elsősorban kutatóidő és stúdiómunka szükséges. Már most tudható, hogy lesznek olyan vidéki múzeumi gyűjtemények, amikhez csak helyben férhetek hozzá. Mindkét esetben 4x5” fényképezőgéppel, fekete-fehér filmre dolgozom. A digitalizált képek ugyan végül nem lesznek 30x40 centiméternél nagyobbak, de karakterük igényli ezt a technikát. Mennyiségben viszont legalább 80-100 körüli képben gondolkozom, hogy a képeket összekötő asszociációra és repetícióra építő logika működhessen. Az ősz folyamán egy amerikai kurátorral együttműködésben elkezdem a könyvterv előkészítését, ami remélhetőleg a 2016-os év második felében fog eljutni a megvalósuláshoz.

KUDÁSZ GÁBOR ARION /CV www.arionkudasz.com Önálló Kiállítások 2014 Memorabilia, Faur Zsófi Galéria, Budapest Memorabilia, Mai Manó Ház, Budapest 2013 Tourists in Environment, Cortona on the move, Cortona 2012 Middle, Faur Zsófi Galéria, Budapest Idegen a tájban / Obcy w krajobrazie, Varsói Magyar Intézet, Varsó 2011 Ez mi! (w.: Lőrincz Réka, Vékony Fanni, Vági Flóra), Faur Zsófi - Ráday Galéria, Budapest 2010 Bonsai-land, Nádor Galéria, Széchenyi tér, Pécs Bonsai-land (Japan Today Vol.12: Silva Bingaz és Andreas Gefeller), Sanat Limani, Isztanbul 2009 Fotográfiák, Vintage Galéria, Budapest Waste Union, HCC - Hungarian Cultural Centre, London Green Area, Café Foto, Fotofestiwal, Lódz 2008 Szemétunió, Lumen Galéria, Budapest Az Édenkert után, PMKK - Prágai Magyar Kulturális Központ, Prága Zöld Terület, Fiducia Galéria, Ostrava 2007 Under The Concrete, ZAK Gallery, Berlin 2006 Zöld terület, Lumen Galéria, Budapest 2005 Emese és Arion, Hegyvidék Galéria, Budapest Válogatott Csoportos Kiállítások 2015 Budapest-Balaton, Magyar Kulturális Intézet, Isztanbul The Amber Road Show, Photon Gallery, Vienna 2014 Le cocon familial, Balassi Intézet, Párizs 2013 E Book Show, Southampton The Amber Road Show, FLUSS, Wolkersdorf distURBANces, Musée National d’Histoire et d’Art, Luxembourg Az új évezred magyar fotóművészete (2000–2013), Magyar Nemzeti Galéria, Budapest The Amber Road Show, FOTOFORUM, Innsbruck Codes of Reality - Present Continuous, Slovak National Museum, Pozsony 2012 Animalicious, Faur Zsófi Galéria, Budapest Sense of Place, BOZAR, Brüsszel A tájak azonos nyelven beszélnek, Magyar Intézet, Brüsszel Távmérő, Kepes Intézet, Eger Budapest Pozitív, Vetrinjski dvor, Maribor D book show, Helsinki, Finnország Progresszív útkeresések, Magyar FotográfiaiMúzeum, Kecskemét 2011 European Eyes on Japan, Vol 12., Tottori Prefectural Museum, Tottori, Japan Budapest Pozitív, Mai Manó Ház (Magyar Fotográfusok Háza), Budapest Lab East, V8 Gallery, Köln Városok a Duna mentén, SVU Gallery, Pozsony Városok a Duna mentén, MKM Magacin, Mraljevica Marka, Belgrád Facing Forward, The Forward Thinking Museum, online Einsichten. Ansichten. Magyar nagykövetség galériája, Berlin 2010 Art Fanatics - Kortárs magyar magángyűjtemények 2, Műcsarnok, Budapest Felhőgyár - FFS, Mai Manó Ház (Magyar Fotográfusok Háza), Budapest La Biennale Jeune Création Européenne, City Gallery, Pozsony Ritkán látott képek - A Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjetménye, Mai Manó Ház, Budapest Live Sync - Hungarian Art Forum, MOCA, Shanghai Liberation Formula., Donumenta, Regensburg Cities On The River, Városi Művészeti Múzeum, Győr to loop, KUNSTBÜROBERLIN, Berlin 2009 La Biennale Jeune Création Européenne, Fabrique ą Montrouge, Montrouge Kiterjesztett valóságok, Kortárs Magyar Fotográfia, Pécsi Galéria, Pécs Regardez-moi - I’m Back, Immanence, Párizs Urbanity - Twenty Years Later, City Gallery, Prága The sunny side. Modern Hungarian Photography, Galeria Młodzi, Fotofestiwal, Lódz Napos Oldal, Közelítés Galéria, Pécs FIKA (Fiatal Kortárs Állásfoglalások), Zsolnay Gyár, Pécs K&H Bank gyűjteménye, Ferenczi és Tsai Galéria, Budapest I am back, Artbázis, Budapest 2008 Egy lépéssel tovább - FFS kiállítás, Fotóhónap2008, Vam Design Center, Budapest Na mi van? - kortárs magyar művészeti körkép, Műcsarnok, Budapest 100 féle Erdély, Szabadság tér, MTV székház, Budapest MOMENTS, Iparművészeti Múzeum, Budapest Pécsi József ösztöndíjasok, Mai Manó Ház, Budapest Stalking Utopia - A város nyomában, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros Zeitgenössische Fotokunst aus Ungarn, Neuer Berliner Kunstverein, Berlin Photo50, London Art Fair, London 2007 Gallery for wintertime, ZAK Gallery, Berlin reGeneration, Alyce de Roulet Williamson Galéria, Pasadena Múzsa, Körzőgyár, Budapest Pécsi József Ösztöndíjasok, Accademia d’Ungheria, Rome Elek, Fabricius, Kudász, Vintage Galéria, Budapest Nézőpont kérdése!, Metró Galéria, Budapest Úgy Marad, Karton Galéria, Budapest 2006 Budapest Feeling, Krakkói Fotóhónap, Jagelló Egyetem, Krakkó reGeneration, Pingyao International Photography Festival, Pingyao reGeneration, Aperture Gallery, New York 2005 A Digitális Print, Millenáris, Budapest Balett, Westend City Center, Budapest Magyar Sajtófotó, Művészetek Palotája, Budapest reGeneration – 50 photographers of tomorrow, Musée de L’Elysée, Lausanne reGeneration, Galleria Carla Sozzani, Milan ARC Plakátkiállítás, Budapest 2004 Festmény eladó, Nocatting Project, Barabás Villa, Budapest Dokumentum 6, Mai Manó Ház, Budapest Nem térkép e-táj, Millenáris, Budapest Offline 2, Vizivárosi Galéria, Budapest Stardust, Ponton Galéria, Budapest Székfoglaló, Ponton Galéria, Budapest Morfománok, Monostori Erőd, Komárom 2003 Diploma, Millenáris, Budapest 2002 ARC Plakátkiállítás, Budapest XIII. Országos Tervező Grafikai Biennále, Békéscsaba Mi és a többiek, Goethe Intézet, Budapest, Porto, Rotterdam Díjak 2013 Balogh Rudolf díj 2012 Rado Star Prize (döntős) Photobook Slam Berlin, díjazott 2011 Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj, Harmadév 2010 A Magyar Köztársaság Márciusi Ifjak díja 2008 100 féle Erdély Fotópályázat, Természet és környezet kategória, 1. díj 2007 Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj, Másodév 2006 Sittcomm Award, kiemelt munka 2005 Magyar Sajtófotó, Természet és környezet (sorozat), 1. díj Pro Cultura Urbis, Budapest Fotográfiai Ösztöndíj Epson Art Photo Award, kiemelt munka 2004 Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj, Elsőév 2002 ARC Plakátkiállítás, Kidolgozási Minőség díja Mi és a többiek Nemzetközi Fotópályázat, 2. díj 2001 Hewlett-Packard Invision Nemzetközi Digitális Fotópályázat, Fődíj Projektek 2010-2014, Memorabilia 2012, Indian Summer 2011, White lies 2005-2011, Közép-közép 2010, Bonsai-land 2007-2010, Szemétunió 2007, Időkapszula 2003-2008, Turisták a tájban 2005-2006, Zöld terület 2004-2005, Tábor 2002-2003, Tranzit Kurátori tevékenység 2014 Persistency, Backlight Fotófesztivál, Tampere 2013 Schwabenzug, Magyar Intézet, Stuttgart 2012 XY - Az emberi méltóság és a MOME Generáció, Ludwig Múzeum, Budapest (assisztensként) 2011 Csoportterápia - Fiatal magyar fotóművészek, Magyar Intézet, Varsó Oktatói tapasztalat 2013 Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Fotográfia szak, Adjunktus (MOME) 2008 International Summer School of Photography, Lettország, Workshop vezető tanár (ISSP) 2007-2013 Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Fotográfia szak, Tanársegéd (MOME)    2003-2007 Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Fotó Szakirány, Művész tanár (MOME) Tanulmányok 2007- Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Doktori Iskola, DLA program (MOME) 2004 Transatlantic Culture Exchange, Choice mesterkurzus, Budapest 1998-2003 Magyar Iparművészeti Egyetem, Fotó szakirány (MIE) 1997-1998 Pázmány Péter Katolikus Egytem, Angol-kommunikáció szak (PPKE) Rezidenciák, Tanulmányutak 2012 Artist House Gjutars, Vantaa, Finnország (Indian Summer) 2010 European Eyes on Japan vol. 12, Eu-Japan Fest Committee, Tottori prefektúra, Japán (Bonsai Land) 2002 Athens School of Fine Arts (ASFA) - Erasmus 2000 Ioan Andreescu Művészeti Akadémia, Kolozsvár - Ceepus 1995 Bellefontaine, Ohio, USA - Youth For Understanding (YFU) Művek gyűjteményekben Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét Musée de L’Elysée, Lausanne Szép Péter gyűjteménye K&H Bank kortárs gyűjteménye, Budapest Publikációk Memorabilia, Magyar Fotográfusok Háza, 2014, ISBN 978-963-88529-7-7 Middle, 2005-2011, Faur Zsófi Edition, 2012, ISBN 978-615-5206-03-0 Tábor (Camp), Holnap Kiadó, Budapest, 2007, ISBN 978-963-346-731-2 Mai Magyar Fotóművészet No.6, Faur Zsófia - Ráday Galéria, 2010, ISSN 2060-0119 Camp, Blurb.com, 2010, ISBN 978-963-06-9766-8 Bonsai land, Blurb.com, 2011

Ottó heti hat napot dolgozik. Nyolc órás műszakja alatt 18.000 darab téglát ereszt ki a présen, ami 3-4 családi házra való tégla. Éjjel az álmait is a téglák népesítik be, de húsz év alatt mióta a romániai gyárban dolgozik, állítja egyszer sem gondolkodott el azon, hogy ő mit építene az egy napra jutó mennyiségből. Ottó hat tégla magas, ennyit átlagosan 15 másodperc alatt állít elő. Az automatizált üzemben a fázisokat öt munkás felügyeli. Az éjjel-nappal termelő csarnokokban nem lehet érzékelni az emberi jelenlétet. Tavaly egy takarítóra a rakodórobot rátett egy raklap téglát, 80 x 15 kg = 1,2 tonna. A világ legerősebb embere több mint két tonnát emelt fel. A felelősség a morális világ építőeleme. A fizikai és a morális teher egyaránt hordozható, de mindkettőnek súlya van.

ROMA BIBLIA

Stiller Ákos

Roma Biblia Magyarország lakosságának harmada él a szegénységi küszöb alatt,ebből a harmadból minden negyedik lakos mélyszegénységben él. Egy olyan ördögi körben, ahonnan a kitörés szinte reménytelen. A gyárak és téeszek bezárásával megszüntek azok a munkalehetőségek, ahol a képzetlen rétegeket tömegesen felvették volna, viszont motivációhiányában minek is tanultak volna tovább, akiknek már évtizedek óta nincs munkájuk? Ördögi kör. A segélyek passzivitásba taszítanak tömegeket, akiknek esélyként sokszor csak egy szalmaszál jut, ha jut egyáltalán, így nem csoda, hogy a többség ebben a próbálkozásban elbukik, vagy már meg sem próbálja. Az ország több romasorán, és mélyszegénységben élő falván jártam már,ahol az ott élőkkel való beszélgetés során gyakran felmerült a társadalom felelősségének kérdése. Miért nem biztosít munkát az állam, miért nem elég a segély.Mint ahogy egy idő után az egyén felelősségéről is szó esett. Miért nem tett meg mindent, miért nem próbálta meg ezredjére is. Egy idő után azonban találkoztam olyan családokkal, akik ugyanúgy ott éltek a romasorokon, viszont tiszta volt az udvaruk, késő este is leckét írt a gyerekük és legjobb tudásuk szerint beosztották azt a keveset, amit kerestek. Volt reményük és mint kiderült ez a legtöbb esetben a hitükből táplálkozott. Tucatnyi kisegyház és a nagy egyházak is végeznek roma pasztorizációs tevékenységet, térítik meg a szegénységben élőket, akik számára a hit jelenti sokszor az egyetlen reménysugarat, amiért érdemes sokadszorra is nekiveselkedni a munkakeresésnek, ami miatt lehet bízni abban, hogy jobbra fordul a másnap. Az elmúlt években felkerestem a Megnyílt Ajtó Gyülekezetét Ózdon, fotóztam Uszkán, a többségében romák lakta faluban ahol a lakoságot még a 80‐as években megtérítette a Magyarországi Szabadkeresztény Gyülekezet. Riportot készítettem Körömön, ahol az indiai Urdu atya vezeti a Katolikus gyülekezetet, meglátogattam a pünkösdista gyülekezetet Békésen, ahol egy hitét megtalált volt bőrfejű téríti a cigányságot, és jártam az ózdi Baptista egyház gyülekezetnél, amit egyaránt látogatnak a környéken cigányok és nem cigányok. A változatos gyülekezetek ellenére nagyon sok volt a közös pont. Rendkívül megindító volt látni azokat a megtérőket, akiken látszott, hogy nyomasztja őket azoknak a számukra megoldhatatlan problémáknak a sora, a kilátástalanság, környezeük lehúzó ereje, de mindezek ellenére megtalálja őket a remény, hogy létezik egy megbocsátás és egy tiszta lap, amivel újra kezdhetik életüket. Sokan ebből meríthetnek erőt azokhoz az apró küzdelmeihez, amik sokszor még ha nem is többek, mint hogy folytatják tanulmányaikat, leteszik a cigarettát vagy csak nem járnak kocsmába – apró dolgok, amik a szegénységben élők mindennapjati mégis gyökeresen megváltoztatják hiszentöbb pénzük marad a családi kasszában. Sokszor még a pásztoroknak sem makulátlan az előéletük:térít Uszkán volt lányfuttató, Békésen prédikál a magára korábban Szálasi nevét tetováló volt bőrfejű, akiknek mind a hit adott erőt, hogy újraépítsék magukat, családjukat és környezetüket – és ez a sötét múlt nem kevés inspirációt ad a gyülekezet tagjainak, akik jó része szintén nem átlagos középosztálybeli. Fotósorozatomat folytatni szeretném, mivel célom, hogy a képekből később egy könyvet hozzak létre és fontosnak tartom, hogy ehhez további részletekket bővítsem az anyagomat. Tavasztól kezdődik el az az időszak,amikor több közösségben az újonnan megtérők szimbolikusan is csatlakoznak a gyülekezethez szakítanak korábbi életükkel–őket bemerítik, újra megkeresztelik. Ezt a rendkívül szimbolikus szertartást szeretném több helyen is fotózni, a megtérőkről portrékat készíteni, amihez már előzetes beleegyezéseket is kaptam több gyülekezetnél. Fontosnak tartom, hogy jobban bemutassam azt a hátteret, ahol a hívek többsége éli mindennapjait, több teret szeretnék szentelni fotóimban azoknak a küzdelmeknek, nehézségeknek és sikereknek amiket ezek az emberek átélnek. Sokan nyáron napszámmal keresik kenyerüket, vagy éppen távolra utaznak dolgozni hogy családuknak pénzt tudjanak küldeni otthonra – célom hogy ezekről is képet készítsek. Számomra nagyon sokat mondó, hogy milyen bibliákat szorongatnak a hívek a kezükben, van aki leopárdbőrbe bujtatja, van aki egy díszpéldányt hordoz körbe és van akinek már szinte széthullanak a lapok a sok használatból. Olyan tárgyak ezek, amik sokat árulkodnak használójáról, az újonnan megtérők hinni akarásáról.Fontos szerepet szánok leendő könyvemben is annak, hogy ezek a Bibliák környezetükben megjelenjenek, legyenszó egy koszos asztalról,egy házioltárról vagy egyvirágos terítőről. Kérem fotósorozatom megvalósításához támogatásukat. Tisztelettel: Stiller Ákos

Magyarország lakosságának harmada él a szegénységi küszöb alatt, ebből a harmadból minden negyedik lakos mélyszegénységben él. Egy olyan ördögi körben, ahonnan a kitörés szinte reménytelen. Azoknak akiknek mégis sikerült többnyire van reményük és sok esetben ez a hitükből táplálkozik. Tucatnyi kisegyház végez roma pasztorizációs tevékenységet, térítik meg a szegénységben élőket, akik számára a hit jelenti sokszor az egyetlen reménysugarat, amiért érdemes sokadszorra is nekiveselkedni a munkakeresésnek, ami miatt lehet bízni abban, hogy jobbra fordul a másnap.

KILENCVEN PERC

Sopronyi Gyula

SOPRONYI GYULA: KILENCVEN PERC TÉMA A készülőben lévő, legújabb sorozatom környezetünk egy olyan jelenségére fókuszál, ami kapcsolatban áll a társadalom szinte minden szegmensével. Egyéni szinten vagy környezetünk egyik tagja által, közvetlenül vagy közvetetten vezetve a híradások és azok társadalmi kivetülései révén, de mindenképpen érintetteivé válunk a mai magyar társadalom egyik legmegosztóbb társalgási és vita témájának, a labdarúgásnak. SZINOPSZIS A hagyományos megközelítési módokkal ellentétben egy újfajta nézőpontot szeretnék alkalmazni, mely új összefüggések felfedezésére késztet, és más perspektívában mutatja be azt, amit a labdarúgás intézményéről gondolunk. Kilencven perc a játékidő, kilencven perc, míg a reflektorok kigyúlnak, amik nem csak a pályát, hanem az stadionon kívüli világot is megvilágítják. Míg a több száz vagy ezer néző a stadionban történteket figyeli, erre az időre teljesen megváltozik a futballpályát körülvevő környezet. Olyan dolgok kapnak hangsúlyt és emelkednek más szintre a fény által, amik csak a mérkőzés idején láthatók, majd befejeztével ismét rejtve maradnak. Korlátok és megszorítások nehezítik a fényképek elkészítését. Így a mindössze kilencven perces rendelkezésre álló idő, az egy évadra jutó, kevés számú, reflektorfénynél játszott mérkőzés. De nehezítő tényező maga a fény is, ami a távolsággal négyzetesen csökken. Ezek a körülmények ugyanakkor lehetőséget is adnak a környezet sokkal koncentráltabb bemutatására. A reflektorok fénye, ami behatárolja az elérhető tárgyak leképzését, csak szorosan a stadion környezetében található objektumokra van hatással, egyúttal rendkívül ki is emeli azokat. A fény rávilágít a valóságra, a házak repedései, az egyes lakóterek izoláltsága és külvilág felé való zártsága még inkább szembetűnő válik. Ezek a „látomások” urbanisztikai és szociológiai szempontból további összefüggések tisztázásában lehetnek segítségünkre városépítészet, városrendezés vagy a különböző életterek viszonylatában. Rávilágíthatnak a társadalmunkban érzékelhető feszültségekre és olyan felismerésekre késztethetnek, amik befolyással lehetnek a labdarúgásról, mint intézményről kialakított képünkre. TOVÁBBI CÉLOK Az anyag további folytatásához kérném a segítségüket, hiszen a labdarúgás számos változást idéz elő nem csak hazai, hanem világviszonylatban. Míg a stadionokon belül erős szociális kötődés jön létre a közönség tagjai, valamint nézők és játékosok között, azok környező területét kevésbé övezi figyelem. Házak, utcák, terek válnak az épülőben lévő standionok építési területévé, ahol akár komplett lakónegyedek semmisülnek meg, a hozzájuk kapcsolódó emberi sorsokkal együtt. Ennek a változásnak a folyamatát szeretném figyelemmel kísérni a saját eszközeimmel, mely mentén kutatásaimat a későbbiekben szeretném kiterjeszteni nemcsak Magyarországra, hanem nemzetközi téren, hogy a kilencven perc fényeinek a környezet- és társadalomformáló hatását minél szélesebb körben vizsgálhassam.

Jegenyefa utca 3 1044, Budapest +36302578045 www.sopronyi.com gyula@sopronyi.com SOPRONYI GYULA (1974) TANULMÁNYOK 2010 Coney Island New York City 2008 Magnum Masterclass London, Anglia 2008 Magnum workshop Toronto, Kanada 2004/2005 Bachelor of Arts: Film, Television and Camera 2000 „Masterclass 2000” Szentpétervár, Oroszország (Soros Alapítvány) 1992/1994 Fényképész szakiskola (Práter utca) MUNKAHELYEK 2011- ENSZ Menekültügyi Főbizottsága Hivatal videó/fotográfus 2011- COLORS Magazin 2010- Nouvus Select/szabadúszó 2008- National Geographic (Magyarország), Szabadúszó fotográfus 2008- Szabadúszó fotográfus 2008/2010 Invision Images Agency/szabadúszó 2004/2008 Népszabadság, Fotórovat vezető-helyettes 2002/2006 Népszabadság Magazin, Képszerkesztő 1998/2002 Népszabadság, Fotóriporter 1994/1998 Blikk Fotóriporter 1993/1994 Esti Hírlap Fotóriporter gyakornok ÖSZTÖNDÍJAK 2014 NKA Vizuális Művészetek Kollégiuma alkotói támogatás 2013 NKA Vizuális Művészetek Kollégiuma kiemelt támogatás 2012 André Kertész fotóművészeti alkotói ösztöndíj, Párizs Franciaország 2010 Budapest Fotográfiai Ösztöndíj, Pro Cultura Urbis Alapítvány 2010 Goethe Intézet alkotói ösztöndíj, Isztambul, Törökország 2009 Pécsi József ösztöndíj 2008 Visegrad Artist Residency Programme / Nyertes DÍJAK 2011 Balogh Rudolf díj 2010 Photo Philanthropy Award / Finalista 2009 National Geographic pályázat / 3. Díj, Társadalomábrázolás kat. 2007 National Geographic pályázat / 1. Díj, Társadalomábrázolás kat. 1997-2011 között kétszer az Év Fotóriportere díj és 16 különböző kategória díj a Magyar Sajtófotó Pályázaton EGYÉNI KIÁLLÍTÁS CSOPROTOS KIÁLLÍTÁSOK 2015 ’Floating Aspect’, Institut Hongrois, Paris, Franciaország 2013 ’Right Before Your Eye’ UN Exhibit Gallery, New York, USA 2013 ’Capa Projekt’, Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest 2013 ’Building Hope, Bulding Home’ kiállítás Southwire co. Dallas, USA 2012 Balogh Rudolf Díjasok kiállítása, Nemzeti Galéria, Budapest 2012 ’Budapest Pozitív’ kiállítás, Maribor, Szlovénia 2011 FotoWeek DC, Washington DC, USA 2011 Állami kitüntettetek kiállítása, Olaf Palme ház, Budapest 2011 ’Félúton’ önálló kiállítás, Millenáris Park, Budapest 2011 ’Budapest Pozitív’ Magyar Fotográfusok Háza, Budapest 2010 ‘Human Landscapes’, Isztambul, Brussels, Budapest 2008 Calumet Gallery London, UK 2008 ‘Parallels’, Budapest 2008 ‘Esélyegyenlőség’ Nemzeti Múzeum, Budapest 2003 ‘Budapest Egy Napja’ Millenáris Park, Budapest 2001 ’Menekültek’ Újpest Galéria, Budapest 2001 Fotószalon Szépművészeti Múzeum, Budapest 2000 ‘Az Év fotóriportere’ Mai Manó Ház, Budapest PUBLIKÁCIÓK, ONLINE MEGJELENÉS Huffington Post New York Times Gizmodo, New York-i magazin National Geographic Colors Magazine SLR Lounge magazin Nagykép index.hu 444.hu NYELV Angol társalgási szint

Kilencven perc a játékidő, kilencven perc, míg a reflektorok kigyúlnak, amik nem csak a pályát, hanem az stadionon kívüli világot is megvilágítják. Míg a több száz vagy ezer néző a stadionban történteket figyeli, erre az időre teljesen megváltozik a futballpályát körülvevő környezet. Olyan dolgok kapnak hangsúlyt és emelkednek más szintre a fény által, amik csak a mérkőzés idején láthatók, majd befejeztével ismét rejtve maradnak.