A CAPA-NAGYDÍJ 2020 ÖSZTÖNDÍJAINAK NYERTESEI

Made in China 2013, 2015-2017, 2019 Fotókönyv makett 26 évvel ezelőtt, a fellazult vízumkényszer következtében a magyarországi kínaiak létszáma majdnem 0-ről 27000-re nőtt alig pár év lefolyása alatt.Munkám helyszíne a Kőbányai úton található Kínai piac, ami később az itt élő kínai közösség központja is lett. A piac megítélése a helyiek szempontjából mindig is kétes volt, ennek egyik fő oka, hogy a médiában gyakran jelennek/jelentek meg hírek illegális importokról és razziákról, ugyanakkor a vásárlók számára pozitív lehetőségeket nyújtanak az itt elérhető olcsó termékek széles választéka. Annak ellenére, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) állandóan megfigyelés alatt tartja a kereskedők munkáját, gyakorlatilag lehetetlen tettenérni bármilyen bűncselekményt. Erre az ott dolgozók annyit mondanak, hogy a civil ellenőröket is már pillanatok alatt kiszúrják. Jelenleg a kínai dolgozók mellett már szép számmal dolgoznak vietnámok, mongolok, románok törökök és ukránok, mégis a magyar köznyelvben a mai napig a “Kínai piacként” ismerhetjük, ennek legyegszerűbb oka az, hogy az itt élő magyarok nagy részének problémát okoz az ázsiai nemzetiségek közötti különbség megállapítása, illetve észrevehető egy termékkapcsolás az olcsó áruk és a kínaiak között. A helyszín korábban a Ganz gyár területe volt, ezért a kínaias boltok és az erős kelet-európai külső mellett az indusztriális épületek és gyári eszközök is megjelennek. A sorozatban kiemelt figyelmet kap a folyamatos munka, az export-import állandó megtervezése és kivitelezése, valamint az ott tárolt termékek szisztematikus elrendezése és ennek végtelennek tűnő feladata. A rengeteg árucikket visszatérően dobozok formájában láthatjuk a könyvben. Sokszor nehéz megmondani mit tartalmaznak, főleg amikor egy egész gyárépületet megöltenek. A sorozatba több különálló kis fejezetet is beékeltem, hogy minél árnyaltabb képet kapjunk a helyszínről. Ilyen kis fejezetnek tartom a NAV által lefoglalt tárgyakat, amelyeket leginkább azért koboztak el, mert vagy illegálisan hozták be, vagy szerzői jogokat sértenek, gyenge utánzatok. Emellett lefotóztam több olyan kirakatot, ahol a helyileg nyomtatott kínai napilapokkal befedték az ablakokat,- feltehetőleg, hogy ne láthassunk be. Egy idő után elkezdtek érdekelni az újságokban talált képek, rajzok, magyar feliratok amiket szintén beépítettem a könyvbe. Egyértelműen a cikkek tartalmát nem értettem meg, maximum következtetni tudtam a képek alapján. Terepmunkám során gyakran tértem vissza ugyanazokra a helyekre. Ez a munkamódszer segített abban, hogy láttassam például egy üzlet mindennapi életét, és a munkával járó teendőket. A fotókönyv makettjében, ezeket a képeket kihajtható oldalakra terveztem, hogy minél egyértelműbben rá tudjak mutatni erre a szisztémára. Így az néző számára egy pillanatra úgy tűnhet, egy panorámát lát, de később felfedezhet képen belüli ismétlődéseket. A kínai piachoz fűződő munkáim már évekkel ezelőtt elkezdődtek. A Moholy- Nagy Művészeti Egyetemen, erről a helyszínről készítettem diplomamunkámat Made in China címen. Másfél év kihagyás után, fél éve visszatértem a piacra - talán ennyi elszakadás kellett a projekttől ahhoz, hogy észrevegyem, milyen tempóban fejlődik és alakul át az egykori Ganz gyártelep külseje. A lepukkant boltok helyén új, letisztult és modernebb stílusú üzletek jelennek meg, a kifőzdék helyett street food de még a belvárosi éttermekhez hasonló kinézetű étterem is megnyílt. Kérdéses, hogy az új befektetések a piac megreformálását, vagy a budapesti vásárlók közönségét akarja ezzel bevonzani, mindenesetre az átalakulás önmagában elegendő volt ahhoz, hogy újra elkezdjek fotózni a piacon. A korábbi sorozatot szeretném kiegészíteni a piaci szereplők közelebbi bemutatásával, amit portrékonkeresztül szeretnék elérni, úgy érzem ez az egyik fő hiányossága a korábbi sorozatnak. A portrék mellé szeretnék mellékelni egy-egy leírást a szereplőkről, amelyben egy-egy szereplő bevándorlástörténetét ismerhetjük meg. Ki, mikor, honnan érkezett, milyen szándékkal, és mik a tervei a jövőre nézve. Az egyetemi éveim alatt gyűjtött tanulmányaim szerint a legtöbb kínai család csupán pár évre tervezett, míg jobb anyagi helyzetbe nem kerül, mégis a Kőbányai úton található piac története már 30 éve zajlik. Sokaknak itt nevelkedett gyerekei vannak, akiket Kínában „banángyerekként” csúfolnak, ami azt jelenti, hogy ők már belül európaias értékeket képviselnek, de a külsejük ázsiai eredetüket jelzi. Azonban továbbra is szeretném folytatni streetfotó jellegű dokumentációmat a piac életéről. Lenyűgözőnek találom, hogy létrejött egy olyan zárt univerzum, amiből az ott dolgozóknak szinte ki sem kell lépniük, mindent el tudnak intézni helyben: bank, telefonszolgáltatók, utazási iroda, kozmetika, fodrászat és még rengeteg más szolgáltatás üzemel a piacon belül. Talán ez az ami mai napig fenntartja ezt a rendszert 30 év után is, hiába, hogy gazdasági értelemben szocializálódott a magyarországi kínai társadalom, de szociális értelemben alig. Ezért is motivál az a helyzet, hogy interaktívabban folytassam munkámat a helyiekkel, akár a dolgozókat is bevonnám a képek tervezésébe és mindenképpen lehetőséget szeretnék adni annak, hogy ők maguk is szembetalálkozzanak a sorozattal. Sorozatom ezt a konzervált helyzetet örökítené meg, egy könyv és egy honlap formájában.