AZ ÖSZTÖNDÍJAINAK NYERTESEI ÉS A FINALISTÁK 2017-BEN
A Capa-nagydíj 2018 első zsűrije „Egy pokoli színjáték díszletei”, „Az erőszak sebei”, valamint „Kontakt (Munkacím)” című pályaművéért ítélte oda az idén harmadszor kiosztásra kerülő, fejenként 500+200 ezer forintos támogatással járó ösztöndíjakat. Emellett kiemeltek további 3 finalistát, akik pályaműveikkel a zsűrizés utolsó fordulójába kerültek.
A Capa Központ a magyar fotográfia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotók munkájának elismeréseképpen 2014 októberében alapította meg a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat, melyről a magyar és nemzetközi szakemberekből álló zsűri két lépcsőben dönt. A három ösztöndíjas egy év múlva, 2018 októberében számol majd be a jövő évi zsűrinek projektje előrehaladtáról és így közülük kerül majd ki a nagydíjas alkotó, aki további 3 millió forintot vehet majd át.
ÖSZTÖNDÍJASOK 2017
Munkámban az emberi szabadság és demokrácia törékenységét kezdtem el vizsgálni végigjárva Magyarországon a kommunista diktatúra meghatározó helyszíneit jelenkori állapotukban. Ennek a politikailag megosztó és társadalmilag mindmáig feldolgozatlan időszaknak is a legsötétebb bugyraiban teszek látogatást, méghozzá a Rákosi és a korai Kádár-korszak börtönvilágában. A bejárandó idősíkot az első munkatáborok nyitásától, 1945-től, egészen az 1963-as „nagy” amnesztiáig jelöltem ki. Azt hiszem, hogy nem kis felelősség bármilyen módon is megközelíteni ezt az érzékeny témát, hiszen az egyik legvitatottabb, legkomplexebb periódus volt Magyarország történelmében, így az alkotási folyamat alatt több független történész is segít a részletek hiteles ábrázolásában.
A sorozat olyan földrajzi helyszíneket ábrázol Mexikóban, ahol az elmúlt években illegális, jelenkori tömegsírokat tártak fel, kontrasztba állítja a sírokkal felsértett tájakat a mentális és fizikai hatásokkal, melyek a helyi nőket az extrém erőszak következményeként érik. A portrékon olyan nők láthatóak, akik ezen környezeti kondícióknak ki vannak téve, alternatív vallásokban, drogban keresnek megnyugvást, vagy a testükön az erőszak fizikai nyomai sebekként megjelennek. Az, hogy nőként egy olyan országban, Mexikóban dolgozom és élek, ami a férfi erő és hatalom intézményei által irányított és dominált, személyesen is érintetté, és sokkal érzékenyebbé formált a helyi nők sorsával kapcsolatban, akik rettentően kiszolgáltatottak nem csak az intézményi erőszakkal (kormány, bűnözők, narkók) hanem a nemi alapú erőszakkal szemben is a saját családjuk és intim partnereik által. Csakúgy, mint a természet, a tömegsírok fizikai helyszínei, úgy a nők testileg és mentálisan is bántalmazottak.
A First Contact hadászati szakkifejezés, amely két szemben álló csapat első fegyveres összecsapását, az első találkozást jelöli. Ugyanezen kifejezést használják a hobbi szintű használatra kifejlesztett, úgynevezett airsoft fegyvert használó csoportok is. Ilyen a Honvédsuli egyesület is, melynek elkötelezett célja 10 és 18 év közti fiatalok fegyelemre, hazaszeretetre, bajtársiasságra való nevelése. A kamaszkor ugyanakkor másfajta első találkozások színtere is: találkozás a felelősséggel, elvárásokkal, a másik nemmel. Sorozatom kamaszoknak szóló katonai témájú táborokról tudósít. Gyerekek oktatnak gyerekeket fegyverek használatára. Eközben szabad ég alatt táboroznak, tüzet gyújtanak, kirándulnak, együtt énekelnek. Szereznek néhány horzsolást, kínlódnak a fekvőtámaszokkal, és fegyelmezik egymást. Eltökéltek, máskor lusták, harciasok, szerelmesek.
Finalisták 2017
Kerecsenden, egy északkelet-magyarországi, 2400 fős faluban nőttem fel. A település lakóinak jelentős hányada mélyszegénységben él, 40 százaléka roma származású. Már Budapesten éltem, mikor először az otthoni cigánytelepre látogattam. Lassanként sikerült feloldani a köztem és az utcában lakók közt korábban érzékelhető bizalmatlanságot, ami elsősorban a kölcsönös tájékozatlanság és előítélet miatt feszül a többségi magyar és a kisebbségben levő roma lakosság között. Eközben a fókusz egy személyes történetre összpontosult: szoros baráti kapcsolatba kerültem egy ötgyermekes családdal, melynek köszönhetően lehetőségem nyílt betekinteni a hétköznapjaikba, majd velük együtt élni azokat.
Az Négy Tigris egy sajátos, Kelet-Ázsiai gazdaságpolitikai modell elnevezése, melyet a teoretikusok a régió fejlődő, majd hiperglobalizált országai és városállamai, köztük Dél-Korea, Hong-Kong, Szingapúr és Taiwan nyomán alkottak. Vizsgálatom középpontjában a gazdasági boom által hirtelen létrejött városi környezet, annak hatása lakóira, valamint az urbanizáció jelenséghez szorosan köthető társadalmi és kulturális változások állnak Kelet-Ázsiában. A városi táj, avagy „tájkép”, emberi jellemzőitől egyre távolabb határozza meg magát, ezért sajátos, egyedi szerkezettel rendelkezik, mely funkcióiban gyakran nem a közösség érdekeit szolgálja Ázsiában. A táj gyors formálódása által okozott jelenségek, köztük a túlnépesedés, a magány, és az ebből fakadó pénzügyi és kulturális elidegenedés, a legnagyobb kihívásai a térségnek. Kutatásom során a problémahalmaz jelenségeivel, és annak vizuális reprezentációjával foglalkozom a városi tájkép, és benne az emberi tényező lenyomatain keresztül.
Sorozatommal a magyar vidék perifériára szorult területeit vizsgálom. Érdeklődésem középpontjában a vidék változásai és lehetséges perspektívái állnak. Egyrészről személyes gyerekkori élményeim adnak viszonyítási alapot, az elmúlt két év során pedig sokat dolgoztam Északkelet-Magyarországon, ahol szembesültem a statisztikák vészjósló adataival az életben is. A fiatalok közül, aki csak teheti, elhagyja ezeket az országrészeket, akik maradnak, azok gyakran mindenféle jövőkép nélkül várják a közmunka program megkezdéséhez szükséges életkort. A kialakult helyzet súlyosságához képest, a leszakadó régiók problémája nem kap kellő figyelmet, sem a politika, sem pedig a társadalom irányából. Munkámmal ezen szeretnék változtatni.
